Nők…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

“Ha egy belső szituáció nincsen tudatosítva, akkor ez kivűlről végzetnek fog látszani.” C.G. Jung

Ma reggel. Svájci coaching ügyfél. 16.000 fős cég HR igazgatója. A személyiségprofilja tele van adaptációval, miközben kiugróan magas értékekkel tehetséges minden vezetői területen. Mégsem mer önmaga lenni. Elállítja magát. Védekezik. Szerepet játszik. Meg akar felelni. Közben rengeteg energiát veszít. Nő.

Kérdésemre, hogy mi lehet az oka ennek az adaptációnak, ezt mondja: “Ez egy társadalmi kérdés. Női vezető vagyok egy férfiak által dominált menedzsmentben, számomra ez a magyarázat.”

Amikor a nők egyenjogúságáról beszélünk a munkahelyen, akkor sok férfi összerezzen. “Minek az?” “Már így is egyenjogúak.” “Egyre több a férfias viselkedésű nő, ezek nem vonzóak.” Stb. Nem értik a lényeget.

A férfitársadalom úgy tesz, mintha megadná a nőknek az egyenjogú pozíciót, de közben vigyáz arra, hogy mégiscsak a férfiak maradjanak a döntési és kontroll helyzetben. Kifejezik ezt a testbeszédükkel, a konfliktusok erősebb bevállalásával, a kommunikációjukkal, a viceikkel, amiket nők társaságában megengednek maguknak.

A nők hiába döntésképesek, vezetői tehetséggel és motivációval megáldottak, nem merik élni ezeket az értékeket. Vissza fogják magukat. Megnövelik a harmóniára törekvő értékeiket, és egy sármos, könnyedebb női kommunikációt választanak. Ez a siker mintája. Így kell a férfiakat meggyőzni, háború nélkül, talán nem nyerni, de látható sebek nélkül túlélni.

Belül azonban leírhatlan energiákat emészt fel a szerepjátszás. Állandó belső elégedetlenséghez vezet, hogy “Már megint nem mertem kimondani a véleményemet. Már megint le hagytam magamat gyűrni. Már megint csak a szám beszélt, nem a lelkem és a szívem.”

Mi történik ilyenkor? A természetes személyiségjegyeket nem lehet hosszútávon elrejteni. Előbb-utóbb kibuknak.

“A szavak hazudnak, a viselkedés nem.”

A női vezetők egy nagy csoportja hasonlítható bármilyen egyéb kisebbséghez tartozó csoporthoz. Ha nem meri a saját szintjén megmondani a véleményét és élni a valós értékeit, akkor egy lejjebb lévő szinten, akár otthon, a baráti körben, a gyengébbek között tombolja ki magát. Adott esetben agresszív és kikövetelő lesz. Ezzel esetleg ellenségeket szerez magának, és kevesen szeretik majd. Ettől ő megint csak szenvedni fog. Nem ezt akarta.

Ha valakinek, vagy valakiknek nem adjuk meg a teljes egyenjogúságot, akkor ezeket a személyeket vagy kisebbségi csoportokat adaptációra kényszerítjük. Látensen elvárjuk, hogy megfeleljenek a mi elvárásainknak, viszont ezzel elraboljuk a biztonságérzetüket. Mindenki csak a saját és autentikus mivoltában érzi magát biztonságban. Tehát egy alapvető emberi jogtól és érzéstől fosztjuk meg őket.

Mindenki kerülhet ilyen helyzetbe. Mindannyian lehetünk egy adott szituációban a kisebbség része, bizonytalanok.

Gondold, és főleg érezd ezt át mielőtt másokat akarsz kontrollálni és megfosztani identitásuktól.

Malchiner Péter

A jobb felhasználói élmény érdekében a sütik használatát el kell fogadnod. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás