Karrier coaching

Több ezer megfigyelt és a munkám során mélyen megismert személy karrierútját elemezve a következő megállapításokra jutottam az esetleges veszélyeket, illetve a sikeres stratégiát illetően:

A karriertervezés ne pozíció-, hanem diszpozíció alapú legyen!

Hiába vágyom egy pozícióra, ha nem vagyok rá alkalmas, vagy ha nem fogom tudniegészségesen végigcsinálni. Csakis olyan típusú emberek érnek el valódi sikereket hosszú távon,akik a legmagasabb szintű önismerettel vannak felvértezve. Akik képesek arra, hogy felelősséget vállaljanak a tehetségeikért, és kitartsanak mellettük még akkor is, ha más típusú jellemzőket követelnek meg tőlük a munka során. A karrier miatt nem engedik magukat adaptálódni, mert tudják, hogy előbb- utóbb belebuknának.

Bármikor bármi megtörténhet. Maradj aktív!

Láttam néhány vezetőt, akik abba buktak bele, hogy megtévesztette őket a pozíció körüli csillogás és a vele járó kiemelt státus. Nem ügyeltek arra, hogy lehetőségük legyen a kitörésre és a valódi növekedésre. A helyzetükkel járó csillogás lustává, önteltté és szenvedélymentessé tette őket. Egészen addig, amíg –számukra persze teljesen váratlanul és érthető ok nélkül – ki nem rúgták őket… Azok tudtak sikeresen fennmaradni, akik előre gondolkodtak, akik a pillanatnyi csillogást fel tudták áldozni a hosszú távú fenntarthatóságért. Állandóan elemezték a helyzetüket, és mindenhonnan információt és visszajelzést próbáltak gyűjteni saját magukról, hogy megőrizzék a tisztánlátó képességüket.

Ne az eredményt tervezd, hanem a célt!

2010-ben egy svájci középvállalat multimilliomos tulajdonosa beszélgetés közben „vizsgáztatni” akart egy partin.

“Maga üzleti coach? Hogyan tudna nekem segíteni? – kérdezte némi iróniával a hangjában.

Az a céltól függ! – mondtam.

Mondjuk, az a célom, hogy milliárdos legyek! – válaszolta.

Akkor sajnálom, sehogyan… – feleltem.

Hogyhogy? – kérdezte megdöbbenve.

Mert az nem cél, hanem eredmény! – zártam le a „vizsgázást”.”

Később elmondta, hogy bár mindig jól és fontos emberként akart élni, de nem a pénzt, hanem megszállottként a terméket és annak fejlesztését hajtotta. Világvezető akart lenni a területén. A keményen és kiválóan végzett munka, a hosszú távon befektetett energia eredményeként érte el azt a társadalmi és anyagi pozíciót, amit mindig is szeretett volna.

Azzal kell tisztában lenni, hogy MI az a valami, amivel örömmel és sikerrel tudunk foglalkozni addig, amíg az álmainkat el tudjuk érni.

Csak az garantálható, hogy nincsen garancia!

Az alázattal rendelkező vezetői típus soha nem hiszi azt, hogy ő maga a tökély, vagy hogy az, amit csinál, egyszeri és megismételhetetlen. Tudja, hogy a jó teljesítménye nem garancia arra, hogy bármikor, bárhol, bármilyen cégnél ugyanilyen minőségben teljesítsen. Felismeri,hogy nincsen biztosíték arra sem, hogy a múltbéli sikerei alapján mindig eredményes maradjon. Rengeteg csalódástól megkíméli őt ez a tudat, mert az egészséges kételkedés fenntartja benne az izgalmat, miközben hisz az örök tanulás és megújulás érvényességében.

Ha kirúgnak, élj a lehetőséggel, és kezdd újra!

Bármikor is szembesítenek az eddig elért karrierünk végével, ez lesz életünk hátralévő részének első napja! Óriási lehetőség! Mindent elölről és újra lehet kezdeni, de ehhez hinnünk kellmagunkban – és főleg tud- nunk kell perspektívát váltani! Senki nem képes akkoraellenségünkké válni, mint saját magunk. De senki sem fog úgy tudni segíteni nekünk, ahogyanmi tudunk saját magunkon.

A „mások” saját magukkal vannak elfoglalva, tehát nekem kell ma- gamat talpra állítani!Valójában senkire sem számíthatok.

Azokat a személyeket látom képesnek megújulni, akik soha nem féltek a bukástól, hanem az opciók között tartották számon ezt a lehetőséget is. Akik már előre készültek arra a napra, amelyik a mai multi- vagy vállalkozói világban bármikor bekövetkezhet – bárkivel. Akik ügyeltek a mentális épségükre, s a helyzetük alakulása miatt nem megsértődtek vagy külső okokra és személyekre kenték a felelősséget, hanem megpróbálták megérteni az okát annak, hogy miért nem működtek jól. Mindezek után akartak és tudtak változtatni azokon a jellemzőkön, amelyek ellehetetlenítették őket a munkában. Képesek voltak ismét elölről kezdeni, s noha sokszor sokkal szerényebb pozícióból, de szilárd céllal rendelkezve megújulni.

(Részlet a You Are More! c. könyvemből)